Bemutatkozó

 A nevem Kaya Sharuwatari. Néhány nap múlva leszek 15 éves. Már alig várom! Apa valami különleges ajándékról beszélt nekem. Egy város szélén élek apuval. Anyu még 4 éves koromban meghalt egy autóbalesetben. Mikor apu meg mondta, hogy anyu nem jön haza többet nagyon elszomorodtam. Bezárkóztam a szobámba és egész nap csak sírtam. Akkor még nem itt laktunk, hanem Amerikában egy sivatag mellett. Egyszer elindultam, hogy megkeressem anyut, hogy megmondjam neki, mennyire haragszom rá amiért itt hagyott. Apának nem szóltam, csak elindultam a sivatagba. És csak mentem és mentem. Egyszer megláttam néhány vadlovat egy ér mellett pihenni. Elindultam feléjük. Kíváncsian néztek felém, aztán az egyik nyerített egy hangosat és elvágtattak, kivéve egy lovat. Akkor még nem tudtam a szellemek létezéséről ahogy arról sem, hogy sámán vagyok. Azaz egy ló szellem volt. Nem futott csak nézett engem. Közelebb mentem és hagyta, hogy megérintsem. Aztán ő is elvágtatott. Ittam a vízből és ott maradtam éjszakára. A telihold fényesen ragyogott mikor egy hosszú, éles vonyítás törte meg a csendet. Felriadtam álmomból és hallottam a prérifarkasok morgását. Ahogy közelebb jöttek és észrevettek, minden bizonnyal én lettem volna a vacsorájuk ha nem jön vissza az a kedves ló segíteni nekem. Szétrugdosta a farkasokat és azok elmenekültek. A ló lefeküdt mellém és vigyázott rám reggelig. Akkor elindult arra amerről jöttem és én követtem. Hazavezetett. Azóta ő az őrző szellemem Kelta.

 Még csak nem rég költöztünk ide, Japánba. Nyár elején. Apa fényképész és egy hetilap megvette a képeit, és azóta itt lakunk, mert szinte minden képét használják. Nyár végén tehát itt fogok suliba járni. Egyáltalán nem várom. Hát azt hiszem ennyi elég magamról. Most jöjjön az, ami miatt naplót kezdtem írni és ami megváltoztatta az egész életemet.